Czetz Jánost egy egész közösség emlékezete teszi ma is elevenné, a megemlékezések sora pedig száz évre nyúlik vissza – mondta ünnepi beszédében ifj. Berecki László helybeli református lelkész. Emlékeztetett: az 1910-es évek elején mikós diákok gyűjtötték össze egy márványtábla költségeit, melyet a községháza falán helyeztek el Czetz tiszteletére, s melyet 1943-ban, az országzászló felállításakor ismételten helyére kellett tenni, miután az impériumváltás után a román hatalom eltávolíttatta azt. 1994-ben emlékfüzetet adtak ki, s nem sokkal később megfogalmazódott emlékszoba kialakításának igénye, melyet végül 2004-ben avattak fel a budapesti Had­történeti Múzeum támogatásával. Ez az emlékszoba idén márciusban megújult.
Czetz Jánosban a népét, nemzetét szerető huszárszellem élt, s olyan generáció tagja volt, melyek csak ritkán alakulnak – hangsúlyozta beszédében a Gidófalván visszatérő vendégeként ismert Kedves Gyula hadtörténész. Mint mondta: széles körű műszaki és katonai ismeretei mellett Czetz másik érdeme, hogy tudását hazaszeretettel ötvözve szorgalmazta az édes anyanyelv, a magyar nyelv használatát a hadseregben. A világosi fegyverletételt követő emigráció után végül Argentína vált Czetz János új hazájává, ahol megalapította a nemzeti katonai akadémiát. Egy másik nemzet szolgálatában állva katonai műveltséget teremtőként, nevelőként vált híressé és elismertté – összegzett Kedves Gyula.
A gidófalvi vártemplomban tartott megemlékezést a sepsiszentgyörgyi Cantus Firmus vegyes kar, a református egyházközség kórusa és a helyi általános iskola furulyacsoportjának műsora tette teljessé.